cédula - a kritikaírásról 2

Folyamatosan foglalkoztat, hogy az ún. profi olvasó (már ez is eléggé problémás fogalom, kb. olyan, mint a profi író) mennyire érti/értheti meg egyáltalán a bírált művet? És mitől hitelesebb a szerzői olvasat, mint a kritikusé (ha egyáltalán az)? Létezik-e egy bizonyos elolvasott könyvmennyiség (-minőség), ami után az ízlésem már olyan kiforrott lesz, hogy bármiről magabiztosan megmondhatom, mennyit ér? Vagy ez az egész tényleg relatív, mint ahogy a posztmodern  állítja? Akkor pedig "anything goes" és ezzel le van tudva?

cédula - a kritikaírásról

PDL írta egyik levelében (amit közvetítő által ismerek), hogy perverz dolog lenne, ha megmondaná a kritikámról, az tetszett neki vagy sem. Akkor nem értettem pontosan, mire céloz. Ma megértettem. És igaza van, tényleg nem egészséges, ha a szerző saját magáról, művészi teljesítményéről, a  róla szóló kritikáról úgy mond véleményt, hogy nemcsak befolyásolni,  de irányítani is szeretné a recepciót...

Blogvoks No. 4.

Már jó régen megszavaztattam blogom olvasóit, de mind ez ideig nem volt időm, kedvem összefoglalni a végeredményt. Maga az ötlet onnan jött, hogy valamelyik naplóbejegyzésemben a Beregszászott formát használtam. Balla D. Károly egyik magánlevelében szóvá is tette ezt, arra hivatkozván, hogy ez a forma szerinte helytelen, és kifejezetten füstölög pisztolyának csöve, ha meglátja a sajtóban...

Tehát a szavazás végeredménye:

ÖN SZERINT MELYIK FORMA HELYES?

1) Beregszászon (34%)
2) Beregszászban (55%)
3) Beregszászott (3%)
4) Mindhárom helyes (6%)

Összesen 29 olvasóm szavazott, melynek nagy többsége feltételezhetően kárpátaljai. A végeredmény jól mutatja, hogy a legtöbben a Beregszászban formát érzik  helyesnek (16 szavazat), a második helyre a Beregszászon került (10 szavazat), egyes vélemények szerint mindhárom forma megállja a helyét (2 szavazat), és mindössze egyetlen szavazó gondolta úgy, hogy a Beregszászott is elmegy. Én magam leginkább a Beregszászon formát kedvelem, nyelvérzékem szerint ez a legtermészetesebb, de úgy látszik, a Beregszászban elterjedtebb. A Beregszászott viszont a magyar nyelv szabályai szerint valóban helytelen (az más kérdés, hogy a modern nyelvészet már megengedőbb, kevésbé prediktív álláspontot képvisel, de ebbe most nem szívesen kontárkodnék bele).

Egy kis érdekesség: Balla D. Károly megkérte egyik nyelvészbarátját, hogy nézzen utána a pontos szabálynak az –t, –tt locativusi esetragot illetően. Az e-mail ide vonatkozó részletét be is másolom, mindannyiunk okulására:

A mai magyar nyelv rendszere c. akadémiai leíró nyelvtan I. kötetében, az 573. oldalon ez áll:

"A -t ragváltozat csak a -hely vagy -vár utótagú összetett helynevek abszolút tövéhez járul, de még ott is elég ritka (...), meg egypár más (egytagú) névhez..."

De érdemes megnézni ezeket a helyeket is:

Nyelvművelő kézikönyv, I. kötet, földrajzi nevek helyhatározó ragjai címszó alatt a 676. oldalon.

Nyelvművelő kézikönyv, II. kötet, -t/-tt helyhatározórag címszó alatt az 1101. oldalon.”

Kapcsolódó bejegyzések:

Blogvoks No. 3.

Blogvoks No. 2.
Blogvoks No. 1.